A horganyzás története

1836-ban a franciaországi Sorel megszerezte az első szabadalmat a számos acél bevonási eljárására vonatkozóan, amelyet az első tisztítás után olvasztott cinkbe mártottak.Az eljárást a „galvanizálás” elnevezéssel látta el.
A horganyzás története több mint 300 évvel ezelőtt kezdődik, amikor egy alkimista-vegyész megálmodta, hogy miért merítsen tiszta vasat az olvadt cinkbe, és legnagyobb meglepetésére csillogó ezüst bevonat alakult ki a vason.Ez lett az első lépés a galvanizálási folyamat kialakulásában.
A cink története szorosan összefügg a horganyzás történetével;80%-ban cinket tartalmazó ötvözetekből készült dísztárgyakat találtak már 2500 éves múltra visszamenőleg.A sárgaréz, a réz és a cink ötvözete legalább az ie 10. századra vezethető vissza, a júdeai sárgaréz ebben az időszakban 23% cinket tartalmazott.
A híres indiai orvosi szöveg, a Charaka Samhita, amely Kr.e. 500 körül íródott, említ egy fémet, amely oxidációja során Puspanjan, más néven „filozófus gyapjú” keletkezett, amelyet cink-oxidnak gondoltak.A szöveg részletezi annak használatát szemkenőcsként és nyílt sebek kezelésére.A cink-oxidot a mai napig használják bőrbetegségekre, kalamin krémekben és fertőtlenítő kenőcsökben.Indiából a cinkgyártás a 17. században Kínába költözött, és 1743-ban Bristolban megalakult az első európai cinkkohó.

1824-ben Sir Humphrey Davy kimutatta, hogy amikor két különböző fémet elektromosan összekapcsoltak és vízbe merítettek, az egyik korróziója felgyorsult, míg a másik bizonyos fokú védelmet kapott.Ebből a munkából felvetette, hogy a fából készült haditengerészeti hajók rézfenekét (a gyakorlati katódos védelem legkorábbi példája) meg lehetne védeni vas- vagy horganylemezek rögzítésével.Amikor a fa hajótesteket felváltotta a vas és az acél, még mindig cink anódokat használtak.
1829-ben Henry Palmer, a London Dock Company szabadalmat kapott a „benyomott vagy hullámos fémlemezekre”, felfedezése drámai hatással lesz az ipari formatervezésre és a horganyzásra.